Kategóriák
2016

56. MAGYAR KONGRESSZUS – A Dr. Emory and Ilona Ladányi Foundationművészeti pályázat kitüntetje

56. MAGYAR KONGRESSZUS – A Dr. Emory and Ilona Ladányi Foundationművészeti pályázat kitüntetje:

Gyermán Monika

Kategóriák
2016

56. MAGYAR KONGRESSZUS –Bencze Izabella beszéde

Cleveland

dec 5, 2016 | Bencze Izabella, Blog | http://civilosszefogas.hu/cleveland/

 

Kedves Szellemi Honvédők,
kedves CÖF honlap olvasók!

Lehet, hogy ilyen műfaj még nem szerepelt a honlapunkon, de talán nem lesz haszontalan egy olyan eseményről szóló beszámoló, amit személyesen volt szerencsém átélni november 25.-27. között az USA-ban, Clevelandban. Mint köztudott, Clevelandban él a mai napig is a legtöbb „amerikás magyar”, akik elsősorban a II. világháborút követően, főként az ötvenes években, vagy 56-ban hagyták el hazánkat. Több magyar társaság is őrzi magyarságát. A Clevelandi Magyar Társaság minden évben kongresszust rendez, ahova főként az Anyaországból, vagy Erdélyből hívnak meg ún. díszvendéget, aki a fő-előadást megtartja. Idén engem ért a kitüntető megtiszteltetés. Sok-sok előadás, „ki mit tud” Magyarországról, könyvbemutatók, kiállítások, székely hagyományok, irodalmi-zenés est, bál, lehetőleg díszmagyarban. A program is önmagáért beszél, de az elsődleges dolog, ami feltűnik: a szeretet. Szeretet az Anyaországból érkezővel szemben. S bár teljesen, napra készen informáltak a magyar napi politikát és eseményeket illetően, mégis őszinte az érdeklődés, és feltöltő, őszinte a szeretet. A másik szembe tűnő dolog a hitélet aktív gyakorlása. Katolikus lévén a Szent Imre templom miséjén vettem részt, annak a templomnak a miséjén, amelyet évekkel ezelőtt az amerikai püspök be akart záratni, valószínű üzleti érdekek miatt. Azonban a Peller házaspár – kitanulva rövid idő alatt az egyházjog eljárási rejtelmeit, – két és fél éves csata után megmentette a templomot a Vatikán segítségével. A nemrég odahelyezett székely pap, Főtisztelendő Mezei András atya pedig életet lehelt a már halódó lelkekbe. A mise után kb. 15 méter hosszú asztalt lehetett – nagyon gazdagon – megterítve látni, amelyet 150 körüli létszámú hívő vett körül, ünnepelve a szeretett atya születésnapját. Mint egy óriási család. A CÖF honlap olvasóinak nem kell külön ecsetelnem a székely atyhai katolikus templom leégésének tragédiáját, hiszen Önök folyamatosan támogatják adományaikkal Isten háza újjáépítését. De azt el kell mondanom, hogy miután az Atya arra kért, hogy szóljak pár szót anyaországi magyarként a hívekhez, s én többek között a leégett templomról is szót ejtettem, mire visszaértem a terített asztal hosszában a székemhez, 905 dollárt nyomtak a kezembe, hogy juttassam el székely testvéreiknek. Bizony, több mint ötven 1 dolláros is volt a borítékban. Ott sem mindenki gazdag, de a szíve magyar. Már meg is történt az utalás. Ma kaptam András atyától a hírt, hogy jótékonysági estet kíván szervezni a további támogatás érdekében. Ugyancsak támogatást ígért a kinti Bocskai rádió, amit érdemes néha hallgatni. A hazaszeretet és az identitásőrzés remek példáját hallhatjuk benne. És mindenképpen meg kell említeni B. Stenge Csaba hihetetlen kutatómunkájának eredményét, amely „Elfelejtett hősök –a magyar királyi honvéd légierők ászai a második világháborúban” címmel jelent meg a Mikes Kelemen program keretében, vagy Toldy Ágnes előadását és rövidfilm-vetítését „Ártatlanul elítéltek” címmel, amelyből dokumentumszerűen tudhattuk meg, hogy Romániában az 56-os forradalom és szabadságharc magyar szimpatizánsaival szemben szinte nagyobb volt a megtorlás, mint hazánkban. Egy másik óriási szakmai munka eredményével is találkozhattam. Jablonkay Péter Zürichben született, majd 1999-től Németországba költözött. Soha nem élt hazánkban, nem tanult magyar iskolában. Tökéletesen beszél magyarul. Példamutató felkészültsége, erkölcsössége, tisztessége révén az Európai Cserkész Kerület Parancsnoka, aki 8 éves munkájával magyar nyelven elkészítette és nagy részében illusztrálta a napjainkig egyetlen cserkész kézikönyvet, a „Cserkészek okos kézikönyve, mindig kéznél, CSOKK-MIK” címmel. Lenne mit tanulnunk belőle. Magyar történelmet, népdalokat, táncokat, imákat, illemtant, állat-és növényvilág ismereteket, elsősegélynyújtást. Mind egy könyvben. Kár, hogy ez a kincs Magyarországon nem kapható. Remélem, nem érdektelenség miatt. De említsük meg Dr Tápay Miklós magyar nyelvű, a Püski Kiadó által kiadott művét is: „Legyőzötten győztesek” címmel, 1956-ról. Hiánypótló műnek is tekinthető, és mindenképpen hiteles olvasmány. Fentiekben csupán szemezgettem a sok érdekes, értékes hallani,- látni,- olvasni való közül.

 

Kedves Szellemi Honvédők, CÖF oldal olvasók!

 

Úgy gondolom, végtelenül nagy szükség lenne arra, hogy komolyabb, intenzívebb kapcsolatot ápoljunk tengerentúli honfitársainkkal is. Tudom, nagyon jó hatással lehetnénk egymásra. Néha keressék fel a Clevelandi Magyar Társaság, vagy a Bocskai rádió honlapját. A közjogi egyesítésünk mellett egyesüljünk a magyar szellemiségben is.

 

A továbbiakban közzéteszem az általam elmondott beszédet, amit nagy figyelem kísért, majd némi hitetlenkedés. Sokan, főként az 1949 előtt emigráltak és leszármazóik egyszerűen nem hiszik el, hogy a még ma is vannak olyanok, akik visszasírják a Kádár rendszert, és vannak olyanok, akik a mostani kormány ellenségei. Egyszerűen nem fogják fel a kommunizmus lélekölő, személyiség-gyilkos valóságát, amely máig is hat. Ezért az egyért irigylem őket.

Tájékoztatásul hadd jegyezzem meg, hogy a kongresszus témája:”A magyar szellemiség-eszmék és értékek” volt, s ehhez igazodóan az én előadásom címe a következő: „Megmaradni…embernek, magyarnak, nemzetnek.”

 

 

„Hölgyeim és Uraim!

 

Pár évvel ezelőtt egy csoportos utazáson vettem részt Székelyföldön. Velünk utazott egy olyan hölgy is, akinek nem igazán jelentett sokat a magyarsága, és a kereszténység. Tisztességes ember, középfokú végzettséggel, de nem igazán ismerte a történelmet, nem sokat tudott Trianonról, sőt még azt sem értette igazán, miért is beszélnek magyarul Budapesttől majdnem 1000 km-re. Így aztán 2004-ben „nem”- el  szavazott a határon túli magyarok állampolgárságáról, és sokkal jobban szerette a Kádár – féle szocializmust, mint az 1989 utáni rendszert. Ilyen felfogású nemzettársunkból több millióan élnek még hazánkban. Aztán amikor 6 nap után hazaértünk, a következőt mondta nekem: „minden kétkedő anyaországbeli magyarnak kötelezővé tenném, hogy elmenjen pár napra Erdélybe. És akkor teljesen megváltozna Magyarország”.

Én csak egy napja vagyok itt Önöknél, de a nagy távolság ellenére kötelezővé tenném a clevelandi Magyar Társaság meglátogatását is, hogy minden anyaországbéli kétkedő és közömbös magyar ne csak a nevében, de a szívében is magyarrá váljon.

 

Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel köszöntöm Önöket sok magyar szellemiségű anyaországbéli testvérünk üdvözletét is hozva. Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a meghívást, amely az 56-os szám és a magyar történelem örök kapcsolata okán külön is megtisztelő számomra.

Remek dolog itt, Clevelandban szellemiségről, értékekről, eszmékről beszélni, itt, ahol a szállodától talán 10 km-re, a Szépművészeti Múzeumuk előtt egy olyan Rodin szobor található, amelynek üzenete egyértelmű: a józan emberi gondolkodás hatalma soha nem robbantható szét. Bátor gondolat volt a magyar szellemiség témájához nyúlni, most, amikor olyan egyetemes gondok, problémák nyomasztják világunkat, mint a globalizáció réme, és annak legagyafúrtabb eszközei: a menekültipar, a minden téren burjánzó manipuláció, a lakáj média, a kötelező PC, a keresztény ellenesség és keresztényüldözés, a terrorizmus, és a nemzetállamok felszámolása.

Úgy vélem tehát, kifejezetten aktuális a magyar szellemiség eszméinek és értékeinek megvitatása éppen most, amikor zajos történelmi időket élünk. S mivel túl zajos és túl veszélyes, egyértelműen adódott a gondolat, hogy mondanivalómhoz kölcsön vegyem egy nagyszerű brit történész, Sir Bryan Cartledge magyar történelemről írt mesterműve címét, amely a következő: „Megmaradni”. Megmaradni embernek, magyarnak, nemzetnek. Meggyőződésem, hogy a magyar szellemiség értékeiből táplálkozik a világ megmaradásának lehetősége is.

 

Talán sokkoló a konferencia témáját a magyarság megmaradásának gondolatával összekapcsolni, de nem dughatjuk homokba a fejünket. Bármennyire is kényelmetlen, ki kell mondanunk, hogy az 1956-ban még világszerte tisztelt magyar szellemiség által képviselt értékek és eszmék az elmúlt évtizedek történelmi és politikai viharaiban némileg megkoptak.  A ma még vezető, globális világeszme képviselői pedig mindent el is követnek a nemzetben, függetlenségben és keresztény értékrendben gondolkodók szellemiségének folyamatos elerőtlenítése érdekében.

 

Nézzük hát sorjában:
Embernek maradni mindig is nehéz volt az elmúlt 200 000 évben, amióta gondolkodó emberi fajról beszélünk. Hiszen az emberi természet tele van buktatókkal: különféle érdekek, hatalomvágy, az anyagi javak iránti sóvárgás, irigység, önzés, hazugságok, ösztönök fekszenek keresztbe annak a krisztusi tanításnak, amit úgy hívnak: szeretet.

Radnóti Miklós így írt 1944-ben:

„Oly korban éltem én a földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy kéjjel ölt, nemcsak parancsra…”

Ha Radnóti kegyetlenül igaz megközelítését követjük, akkor ma oly korban élünk a földön, mikor az ember mindent elad, elárul, és elhagyja a teremtő Istent.

Tudjuk, a mai neoliberális világ egyetemes istene a pénz, az anyagi javak esztelen felhalmozása, és a „mának élés”. De ez a világ kioltja az emberből mindazt a nemes tulajdonságot, amivel teremtése, ha úgy tetszik evolúciós fejlődésének első pillanata óta rendelkezik.

Pedig a természetnek léteznek ősi törvényei, amelyek nem csupán a keresztényekre, de az ateistákra is érvényesek. Mert ezek a természeti szabályok biztosítják évmilliók óta a világ működésének lehetőségét, és az ember létezését, még akkor is, amikor az emberi gyarlóságtól vezérelt szándékok néha kilendítik tengelyéből Isten valóságát.

Hamlet szavaival élve, most is kizökkent az idő. Az elmúlt évtizedekben ugyanis rendkívüli erőre kaptak azok a nézetek, amelyek támogatják és követik a Soros György nevével fémjelzett reflexivitás elméletet, amelynek lényege: a világ természeti törvényeinek ember általi manipulálása, egy új, kreált, de valójában emberellenes világ létrehozása érdekében.

David Rockefeller 2002-ben kelt Emlékirata 405-ik oldalán a következő sorok olvashatóak.

 

„Egyesek azt hiszik, hogy mi (a Rockefeller család) egy olyan titkos szövetséghez tartozunk, amely az USA valódi érdekei ellen tevékenykedik. Családommal együtt internacionalistának minősítenek, aki összeesküszik világszerte másokkal, hogy létrehozhasson egy integráltabb globális politikai és gazdasági világrendszert, egy egységes világot, ha úgy tetszik. Ha pedig ez a vád ellenem, akkor büszkén vállalom, hogy bűnös vagyok.” (Forrás: Drábik János).

 

Ez a mondat azt bizonyítja, hogy lehet a globális gazdasági-és pénz háttérhatalom létezését tagadni, de semmi értelme.

Ennek az erőszakos beavatkozásnak bevallottan is egy célja van: olyan, ún. nyílt társadalom létrehozása, amelyben az együtt élőket nem az évszázados közös kötelékek, gyökerek, nem a közös hit, vallás, kultúra, vagy nyelv kapcsolja össze, hanem csupán egy írásba foglalt malaszt, amely mindenkinek korlátlan, de hamis szabadságjogot biztosít. Hamis szabadságjogot, mert ha több milliárd ember szabadságjoga korlátlan, az egyenértékű a káosszal, és az anarchiával. Hiszen minden ember szabadságjoga addig érhet csupán, ahol a másik ember szabadságjoga kezdődik, vagyis az együttélésben nincs korlátlan szabadság. Korlátlan szabadság egyedül a szellemben létezik. Az együttélést szabályozó mechanizmust pedig rendnek hívják, más néven államnak, még szebben: nemzetállamnak. Persze, ez a struktúra fegyelmet, önkontrolt, önzetlenséget, néha lemondást, emberséges gondolkodást és magatartást igényel. Így szinte természetes, hogy a globalizmus támogatói számára a nemzetállami struktúra a legnagyobb ellenség. Szándékosan nem liberalizmusról beszélek, mert az egyrészt túl tág és összetett, sok alfajú fogalom, másrészt a klasszikus liberalizmusnak azért van néhány pozitív értéke is. Ne feledjük, Kossuth is liberális politikus volt. Ugyanakkor a globalizmusnak csupán az azt szervezők számára van előnye.

 

Szeretnék megemlíteni néhány olyan manipulált eszmét, amely a globalizmus, vagyis a teljes egysíkúság, az identitásvesztés és a totális káosz világába vezet. Ilyen a genderizmus, vagy az egyneműek házasságkötésének támogatása. Miért is? Mert a születéskor kapott biológiai nem természetszerű létezése, illetve a különneműek intim kapcsolata az emberi faj fennmaradásának fizikai alapköve. S ez a tény nem cáfolható. Ki kell mondanunk, hogy az orvosi esetek kivételével a természetestől eltérő irányt támogató eszmék a világ eredendő rendjének felborulását eredményezik. Hálát adok ezért Istennek, hogy olyan országban élek, ahol a család alapját – Magyarország Alaptörvénye szerint is – egy férfi és egy nő alkotja.

 

Az emberi létezés értékeiben ugyanilyen identitásvesztést eredményez az a manipuláció is, amely mások munkájának, erőfeszítéseinek a kihasználására sarkall milliókat „humánum” fedőnév alatt. S ennek a manipulációnak egy célja van: Európa meggyengítése. Hogy miért pont Európa? Mert Soros György George Bush 1989-es hatalomra kerülése után bevallottan is áttette hadszínterét Amerikából Európába. Áttette, mert az USA bekebelezését keresztül húzta Bush republikánus felfogása. S Európában partnerekre is talált a neoliberális politikusok körében.

 

Gyökértelenséget okoz továbbá az a mélységes szakadék is, amely a szegény és közép-rétegek valamint a hatalmi elit között mára kialakult. Az a bizonyos olló rendkívül tágra nyílt.

 

Mintegy 300 trillió dollárt működtet (1 trillió egyenlő 100 milliárddal) a Globális Pénzimpériumnak is nevezett réteg, és ezzel olyan lehetőségek nyílnak meg előttük, amelytől megrészegedve át kívánják venni a teremtő Isten helyét.  S ez a tény akár az emberiség kiirtásához is vezethet, mert bármit megtehetnek. Vajon milyen irányba viszi az emberiséget a Föld természeti erőinek teljes kirablása, s az ezzel okozott klímaváltozás? Mi vár ránk a génmódosított termények fogyasztásával?  Mi célt szolgál az élőlények öncélú klónozása, a szervkereskedelem, a kábítószerek szervezett terjesztése? Mi lesz velünk a vegyi alapú gyógyszerek elmondhatatlan mellékhatásai, a környezetszennyezés, a modern kori népvándorlás évszázadokig ható negatív következményei miatt? Mit nyújtanak az emberiségnek a vegyi, biológiai fegyverek, vagy „egyszerűen” csak az atom-, és hidrogénbombák?

 

Hova vezet az emberi mértéktelenség útvesztője?

És milyen irányba visz az a szellemi környezetszennyezés, amely manapság a lakáj kereskedelmi médiumokból árad? Ezek a műsorok rendre eltorzítják a valóságot, és az emberi természet legvisszataszítóbb, legaljasabb jellemzőinek bemutatására helyezik a hangsúlyt. Felmagasztalják az igénytelenséget, és a torzulást állítják milliók követendő példájaként. Államokról, emberekről, történésekről hazugságokat terjesztenek, tudatosan félrevezetnek, embermilliókat manipulálnak irányítóik érdekei szerint. Önök az elmúlt másfél évben testközelben tapasztalhatták meg ennek a manipulációnak az egyik formáját, miközben a valóság két héttel ezelőtt teljesen mást eredményezett.

S milyen irányba viszi az emberiséget az a tény, hogy technikai fejlődés címszó alatt számítógépes virtuális világba taszítják az élet szépségeinek és nehézségeinek megélése helyett, s emberek százmilliói magukba zárkózva, okos telefonjukkal összenőve elfelejtik a társalgás és társas érintkezés művészetét. Rigában, Lettország fővárosában egy közösségi helyen találkoztam egy fontos felirattal: „Nálunk nincs internet, beszélgessetek egymással!”

 

Hölgyeim és Uraim!

Hogy is kapcsoljuk össze az „embernek” és a „magyarnak” maradás feladatát? Egyszerűen. Nagyjaink gondolataihoz fordulunk. Tamási Áron szavait idézem: „Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan.” Milyen igaz megállapítás!

 

De mit is jelent a „hitvány” jelző? Rossz minőséget. Olyan embert jelent, aki nem felel meg az elvárásoknak. De végül is mit várunk el a magyar embertől? Ki a magyar? Mi a magyar?

 

Ismét egy nagyszerű írónk gondolataihoz nyúlok. Illyés Gyula ugyan a XX. századi magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja, de a nemzeti elkötelezettségéhez nem férhet kétség.

 

Illyés szerint „a hasonló közös lélek, a közös múlt, a hasonló gond… egyesít és választ szét. Magyar az, akinek a nyelve és az esze is magyarul forog….Az a magyar, aki bátran szembenéz a nép bajaival, a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot… meg akarja valósítani. …Magyar az: aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolataiban.”

 

Ma, Magyarországon igencsak sokan „bírják” gondolataikban a homályt. Teljesen közönyösek, vagy kifejezetten ellenségesek a közélettel, így a magyar szellemiséggel kapcsolatban is. A mondandóm elején példával mutattam be, hogy sok honfitársunk milyen fertőzött gondolati térben éli még ma is az életét. De van olyan értelmiségi politikusunk is, rendszerváltozás utáni időkben országgyűlési képviselő, aki svájci sapkának nevezte a Szent Koronát, vagy egy másik egy hónapja nyilas pogromnak 1956-ot. Nincs még egy olyan ország az Unióban, amelynek egyes képviselői annyiszor jelentették fel a 2010 óta regnáló magyar kormányt, mint a mi országunk. 2004-ben az állampolgárságról szóló népszavazáson megtagadtuk a határon túl élő magyarjainkat. És idén, érdektelenség miatt érvénytelen lett az a népszavazás is, amelyet országunk magyarnak maradása érdekében szervezett meg a kormány. S valljuk be, ebben a harcban a határon túli magyarjaink sem támogatták eléggé az Anyaországot. 10 évvel ezelőtt a hatalom fejmagasságban lövetett gumilövedékkel az 56-os forradalmat békésen ünneplő tömegbe, számtalan szemkilövést és más súlyos sérülést okozva. S ennek a hatalmi felfogásnak még ma is vannak szép számmal támogatói.  Így az a gondolati széthúzás, ami a határon belüli magyaroknál – különböző okok miatt – megtapasztalható, erőteljesen kihat a magyarság egy szellemben történő egyesítésének lehetőségére.

 

De miért van ez? Mi történt velünk az Anyaországban?

Úgy gondolom, bármennyire is elítéljük azokat a társainkat, akiknek nem sokat jelent a magyarságuk, ők csupán a múlt bűneinek hordozói, kivetítői. A kommunista elnyomás, taktika, annak gátlástalan eszközei rögzültek bennük, ami sajnos tovább örökíthető.  Sokan élnek még olyanok, akik jellemüket illetően is eligénytelenedtek a gulyás-kommunizmusban, mert ott nem kellett a tetteikért felelősséget vállalni. Helyettesítette őket a pártjuk, hisz a párt proletár gyermekei voltak, s tán még ma is azok.

 

Az elmúlt évtizedekben az egymás gyűlöletére, megfigyelésére és feljelentgetésére alapozó társadalmi berendezkedés mélyen beleívódott a nem kellően iskolázott, önállóan gondolkodni képtelen, befolyásolt társainkba, s az emberi szabadságról, tisztességről beléjük táplált téves kényszerképzetek máig hatnak. A „merjünk kicsik lenni” szocialisták által képviselt eszméje még mindig érezteti hatását, s ez a negatív erő nem az ideális magyar tudat visszaépítése felé hat.

 

Az ugyanakkor örvendetes tény, hogy a mostani kormány 2010 óta számtalan olyan intézkedést hozott, amely a magyar szellemiség újjáébresztését célozza. Olyan értékeket teremt, amely a polgárosodás útját kövezi ki. S a magyar közmédia is minden lehetőséget megragad a magyarságtudat erősítése érdekében.

 

Hiába, az a rombolás, amelyet Trianon óta a magyarságnak el kellett szenvednie, nem törölhető ki 6 év alatt. Azért említek 6 évet, mert nekem úgy tűnik, hogy a magyar szellemiség felélesztése, és a valódi rendszerváltás az Anyaországban csak 2010-ben történt meg.

 

A magyar szellemiség torzójának egésszé formálása lassú folyamat lesz, de nem adhatjuk fel. Az oktatás, az újra éledt cserkészet, a történelmi egyházak és a közmédia felelőssége óriási, de kemény ellenszélben kell működniük. Csak remélni tudom, hogy a 2018-as választásokon nem fordul meg az irány, mert a magyarságtudat visszaépítése nélkül nem sikerülhet a magyarnak, s ezzel együtt a nemzetnek maradás feladatát végrehajtani.

Természetesen sokan vagyunk elkötelezett magyarok otthon, és néha rendkívüli, szívet – lelket melengető találkozások, programok átélői vagyunk. Sokan vagyunk erős magyar szellemiséggel felvértezve, de még nem elegen. S hogy többen legyünk, Önöknek is segíteniük kell. Elsősorban a liberális média hazánkról szóló manipulált hazugságairól kell a leplet együtt lerántanunk. Sokkal intenzívebb együttműködésre van szükség civil szervezeteink között is, és ki kell használnunk az anyaországbeli közmédia, és a helyi médiumok, valamint az internet adta lehetőségeket is. Ezért szeretnék külön is beszélni a Bocskai rádió szerkesztőivel. Tudjuk, a liberális, globális világhatalom egyik legfontosabb eszköze a hazug, befolyásoló média. Ennek segítségével most épp azt kívánják elérni, hogy a kis, szerintük hőbörgő Magyarország, és a patás ördögnek beállított miniszterelnöke megtörjön. S ha ez bekövetkezne, Magyarország megszűnne magyar országnak lenni. Ezt pedig meg kell akadályoznunk. Ne feledjük, a trianoni tragédia egyik fő okozója is a nyugati hazug sajtó akadálynélküli terjesztése volt.

 

S hogy miért lett országunk a liberális média célpontja? Mert hazánk az Unióban 2010 óta a nemzeti függetlenség, egy új, ha úgy tetszik, unortodox gazdaságpolitika és az őszinte, PC nélküli politizálás élharcosává vált. Csak remélni merem, hogy a Brexit és az amerikai elnökválasztás eredménye olyan két figyelmeztetés a globális eszme képviselőinek, amely gondolkodásra kényszeríti azt a politikai világ – elitet, amelyet a középosztály már sem itt, sem Európában nem tűr tovább.

 

Hölgyeim és Uraim!

Most pedig vegyük szemügyre a nemzetnek maradás súlyos, de gyönyörűséges feladatát. Illyés Gyula szerint minden nemzetnek van jellemzője.

 

„Hogy egy nemzet milyen fajta, a viselkedésén ismerszik meg. …Vannak szolgaiak és szabadságszeretők. …Nekünk a legnagyobb örökségünk: a szabadság. Ezért konok, hallgatag, elhúzódó, sőt egyenetlenkedő a magyar. A függetlenség, a különállás a legnagyobb kincse. Minden nemzetnek fontos a szabadság, de nálunk nagyon sok volt a vér és az áldozat.”

 

Sir Bryan Cartledge így ír nemzetünkről a „Trianon egy angol szemével” című könyvében:

 

„Más, szerencsésebb nemzetek történelme diadalokkal és győzelmekkel van megtűzdelve. Magyarországé szerencsétlenségekkel és veszteségekkel. A magyarok erőssége a túlélés és a talpra állás.” Valóban, hosszú időkre visszatekintve sikeresen gyakoroltuk a túlélés és a talpra állás művészetét. És mindig a szabadság eszméje hajtott minket ebben a harcban. Történelmünk szabadságharcok sorozata. Elengedhetetlen ezért, hogy teljes igazságában ismerjük nemzetünk történelmét, mert ez lehet az az erő, amely a minden magyarban rejlő „magyarság kódot” képes életre hívni. Még a közönyösökben is. De valóban az igazságot kell ismernünk. Azt a történelmi igazságot, amelyet évtizedekig elhazudtak előlünk, s amelynek nagyon sok valódi részletét még most sem ismerjük.

 

Nem ismerjük, mert sokak érdeke – határon belül és kívül – is az volt, s talán még ma is az, hogy ne fedezzük fel népünk nagyságát, erejét. Talán még ma is létezik olyan érdek, amely nem szeretné, hogy megismerjük azokat a technikákat és hatalmi tényezőket, amelyekkel élve, vagy visszaélve, akár a nagy-vagy kisantant országai, aztán külön is a szovjetek országunk meggyalázására, megsemmisítésére törekedtek. El kellene juttatni a magyar társadalom kétkedő rétegét arra a tudati szintre, amelyen felfogja, hogy a kommunizmus nem viszonylagos jólétet hozott, hanem elsilányította az embert, és súlyos tragédiákat okozott. Mindenkinek tudnia kellene, hogy a kommunizmus világviszonylatban mintegy 100 millió emberáldozatot követelt. És mindenkinek meg kellene érteni, hogy a kommunizmus, és a globalitást támogató liberalizmus egy tőből fakad. Egyiknek a „világ proletárjai egyesüljetek” a jelszava, másiknak a nyílt társadalom megvalósítása a célja, amelyben a világ proletárjai egyesülnek. De ezt a tényt még milliónyian nem fogják fel. Nem értik, nem így gondolják, mert a nemzetközi és a magyar kereskedelmi lakájmédia képviselői, valamint Soros és társai által támogatott szervezetek sztárolt „megmondó” emberei, s a nyílt társadalmat támogató politikusok mást állítanak.

 

Hát így működik a történelemhamisítás, és a magyar hírnév bemocskolása. Így működik, ha nem vagyunk résen, és nem teszünk megfelelő lépéseket a történelemhamisítók ellen.

 

Ezért is hoztam Önöknek ajándékba több filmet, amelyek közül hármat a Magyar Örökségdíjas rendező, Jelenczki István készített. „A Háború a nemzet ellen” című film a magyar közösségi vagyon rendszerváltozás utáni szétrablásáról, „Az Igazság soha nem késő” című az igazságtétel elmaradásáról, az „Égi élő igazság” pedig a Szent Koronáról szól. Ezt az utóbbi DVD-t a filmrendező küldte Önöknek. A már említett Sir Bryan Cartledge úrral is készült egy film, amelyben Trianon valóságáról beszél rendkívüli empátiával. Ezt a filmet a magyar közönség még nem látta. A Duna Televízió vezérigazgatója az ideutazásom előtti napon adta át, hogy elhozhassam Önöknek az igazságot Trianonról, egy angol diplomata szemével.

 

Kérem, alkalomadtán nézzék ezeket a filmeket nagy figyelemmel, mert ezekből az alkotásokból sok minden megérthető. Hallhatják pl. Antall József, a rendszerváltozás utáni első miniszterelnökünk beszédét arról, hogy kreált államcsőd kilátásba helyezésével kényszerítette őt a nemzetközi háttérhatalom arra, hogy a kormányzásban a liberálisokkal működjön együtt. Ezekből a filmekből érthető meg, hogy mi munkál bennünk, magyar szellemiségű, anyaországbéli magyarokban akkor, amikor kívülállók számára érthetetlen és értelmezhetetlen módon küzdünk a függetlenségünkért. Úgy akarunk függetlenek és magyarok lenni, hogy egyben európaiak maradjunk egy megújult Unió kötelékében. Magyarok akarunk maradni, keresztények akarunk maradni, és mi akarjuk meghatározni a jövőnket. Mi akarjuk meghatározni, mert elég volt a történelmünk során abból, hogy mások döntsenek a mi sorsunkról! Ez a gondolat képezi a magyar szellemiség alapját, ez a cél adja azoknak az egyetemes eszméknek és értékeknek a lényegét, amely fennmaradásunkat biztosíthatja.

 

Hölgyeim és Uraim!

Jelenczki István készített még egy filmet, amelyet sajnos még csak viszonylag zárt körben ismerhetünk. ’Ön-tér-kép’ a címe, s egy ismert pszichológiai eljárást, a családállítást kísérelte meg a magyar nemzetre kivetíteni. A családállítás, mint módszer, a múltban és a tudattalanban kutat, és nagyon gyakran segít olyan problémák megoldásában, amelyek csak a tudatalatti agyi tartományokban rejlő okok feltárásával és kimondásával orvosolhatóak. A film döbbenetes, következtetést vont le: a magyar nemzet a teljes szétesés küszöbén áll. De a film szerint van visszaút is. A nemzetben és keresztény értékrendben gondolkodók számára egyértelmű, hogy ez nem más, mint a rend és a szakralitás helyreállítása.

 

Rend és hit. Hit és rend. Rend az agyakban, rend a lelkekben, rend az országban, és rend a világban. Vissza kell térnünk 10 kicsi szabályhoz, amelyet Tízparancsolatnak hívunk. Vissza kell térnünk a kizárólag a lelkiismereten alapuló döntésekhez. És hit kell. Hit az igazságban, hit az emberben, és elsősorban: hit Istenben. Hit abban az erőben, ami valódi teremtő erő, ami szakrális, s amit a Szent Korona képvisel. Hit a keresztény, egyetemes értékrendben. Hit a közös ima erejében. A legújabb amerikai agykutatás egyes eredményei szerint agyunk kvantumszámítógép módjára működik, így gondolataink ún. kvantumkapcsolatba kerülnek a világegyetem alkotórészeivel, és kölcsönhatásban állnak egymással. Ez azt jelenti, hogy a közös ima és gondolat ereje több mint szakrális, már-már fizikailag mérhető jelentőségű. Ezért a hitünk és imánk közös erővel és Isten akaratából megállíthatja azt a folyamatot, amit a liberális manipuláció eddig elkövetett a természet törvényei és így az emberiség ellen. A jóra irányuló emberi összefogás és akarat ereje ugyanis legyőzhetetlen. Még a globalisták számára is.

 

De magyarként még ebben a kemény harcban se feledjük Márai Sándor intelmét: akárhova mégy, akárhol vagy, akármit teszel, vagy nem teszel, akármit mondasz, vagy elhallgatsz,  „a haza Te magad vagy”!

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”

 

Kategóriák
2016 2016

56. MAGYAR KONGRESSZUS – Program Beszámoló

56. Clevelandi Magyar Kongresszus Beszámoló

2016, November 25-27-e között, immmáron 56. alkalommal került megrendezésre a clevelandi Magyar Társaság hagyományos, évente megrendezett Magyar Kongresszusára. Ezen kongresszus tekintélyes múlttal rendelkezik, ahol a korábbi években megfordult minden neves, emigrációban élő magyar író, művész, gondolkodó. Ahogy teltek az évek, az igények is változtak, így a tudományos vonalat bár megtartották, de fűszerezték a kongresszust néhány könnyedebb témával és előadással is. Hagyományukhoz híven az előadásokat mindig is magyar nyelven tartották. Ez a mai napig sem változott abban az értelemben, hogy többnyire magyar nyelven folytak az értekezletek, bár tény, hogy négy előadást angol nyelven tartottak meg éppen azért, hogy akár más érdeklődőket is bevonzanak.

Ugyanakkor a kongresszus mellett mindig is fontos szerepet kapott az, hogy az Árpád Akadémia tagjai és vezetősége elismerésükről tegyenek tanúságot az emigrációban, diaszpórában élő, neves, magyar értékeket őrző honfitársaknak.

A kongresszus – ahogyan a korábbi években is – most is változatos programokat kínált az érdeklődő közönségnek. Az idei teljes programfüzet az alábbi linken megtalálható: https://hungarianassociation.com/2016/11/15/56-magyar-kongresszus-programfuzet

Pénteken az ünnepélyes megnyitó után máris a tudámány világának sűrűjébe kalauzolt bennünket Dömötörffy Zsolt, majd a borkóstolás és a magyar borok világán át gondoskodott arról Juhász Péter és Pólya Viktor – két fiatal, tehetséges borszakértő, akik a Calasanctius Training Program diákjai, hogy választ kapjunk a kérdésre: világhírüek-e a magyar borok? A vallások rövid összehasonlító bemutatása után lélekben Csíksomlyóra zarándokolhattak az egybegyültek Mezei András atya segítségével, aki tömör összefoglalójában a vallásokat a fő filozófiájuk mentén mutatta be, majd a tavalyi évben, a clevelandi kis csapat Csíksomlyón tett zarándoklatának lelkületét adta át néhány kép és élmény megosztása által.

Pénteken, miután kötetlenebb beszélgetésekre is sor kerülhetett az ebéd ideje alatt, a falatozást megkoronázta a borkóstolás, melyre kedvet csinált az előtte lévő elméleti ismertető a borokról. Ezt követően a hadtörténet repülős vonalán szárnyalt tovább a koferencia, ahol dr. B. Stenge Csaba – a MikesKelemen Program clevelandi ösztöndíjasa osztotta meg, immáron két évtizede folyó kutatását ebben a témában. Itt megtudhatták a részvevő a szakértő elmondásaiból, hogy bizony, mekkora veszteség érte a nemzetünket ezen a téren is a háborúk után, hiszen a repülőket könnyebb volt mindig is pótolni, de a szellemi és szakmai tudást, amit akár egy pilóta is jelentett, azt nagyon nehéz volt – hiszen több éven át tartó, nagyon komoly kiképzésben vettek részt mindig a repülős katonák.

Ahogy korábban sem, úgy az idén sem maradhatott el az a kiállítás, mely a magyar népművészet, a magyar könykiadás, a magyar ipar egy-egy szegmensét mutatta be, illetve egy neves erdélyi fotós, Kuti Zoltán képeinek kiállítását is megtekinthették az érdeklődők. Ez alkalommal mutatta be könyvét dr. Tápay Miklós „Legyőzötten győztesek” és v. Falk Viktor, a “Fire, Iron and Blood” címmel, mely a II. Világháború magyar honvédjeiről szól.

 

Hogy kötetlenebb körökben ki-ki megmutathassa tudását a nap folytatásaként be lehetett nevezni a “Ki mit tud” versenybe, majd kissé Erdélybe kalauzoltlák a közönséget az előadók. Előbb Toldy Ágnes az 56-os megtorlások erdélyi vonaláról beszélt, akinek előadása különösen lélekhez szólt, hisz szemléltetései és a saját édesapjától származó történetek megosztásai mind éreztették ennek az elnyomásnak a súlyosságát a hallgatósággal. Majd Simon-Benedek Zsuzsa és jómagam kicsit a székely, adventi népszokások forgatagába invitáltuk az előadásunk során az érdeklődőket, s a kitartó figyelmet jó, finom ízek kóstolásával jutalmaztuk, hisz meg lehetett kóstolni a toros káposztát és a jó, székely túrós puliszkát amit nem csak ebben az időszakban fogyasztanak a székely emberek.

A finom falatokat a szórakozás követte, hiszen a new yorki székhelyű Pilvax színtársulat felejthetetlen élményben részesítette a közönséget.

 

A szombati napon újból előadások sorozatával találkozhattak a részvevők, amelyek során főképp a pszichológia és a cserkészet szolgálati területeibe tekinthettek dióhéjban be az érdeklődők.

Előbb a cserkészet kapot teret, ugyanis Jablonkay Péter, aki Németországban él és a KMCSSZ (Külföldi Magyar Cserkészszövetség) I. kerületének parancsnoka bemutatta az idén megjelent könyvét a “Megmaradás kulcsa” című előadás keretében. Majd Fogarasi Miklós, a New York Körzet parancsnoka fórumbeszélgetésre invitálta a jelenlévőket és ez által végzett szolgálat magyarság-megtartó erejével kapcsolatos kérdéseket tárgyaltak.

 

A konferencia díszvendége, dr. Becze Izabella, a Civil Összefogás Fórumának alapítója a díszebéd keretében tartotta meg előadását, melyben felhívta a liberalista gondolkodásmód veszélyeire a figyelmet a “Megmaradni… embernek, magyarnak, nemzetnek” című előadása során. Többek közt elmondta, hogy milyen nagy veszély az, hogy a nagyhatalmak be akarják olvasztani a kis nemzeteket, illetve a mai liberalista nézetek mekkora veszélyt jelentenek nem csak a magyar, hanem minden nemzet számára.

Ezt követte egy pszicológiai előadássorozat angol nyelven, melynek témái között szerepelt a rákbetegséggel való megküzdés hogyanja, a tudatalatti agy a működése, kritikus gondolkozás, illetve a reklámfogások hatásainak következményeiről is többet tudhattak meg az érdeklődők dr. Papp Klára, dr. Fogarasi Miklós, dr. Buvár Ágnes és dr. Nádas János segítségével. Ezzel párhuzamosan pedig sorra került a Szent László Rend évi közgyűlésére is ahol dr. Tápay Miklós tartott előadást: „A Román kommunista vezetők és a Securitate szerepe az ’56-os forradalmunkban”

A délutáni programok alatt a Pilvax színtársulat a gyermekek számára szókimondókás, gyermekjátékos programot kínált.

 

Majd a koktélozás után, mely ráhangolásképpen szolgált, megkezdődhetett a kongresszus Bálja, melyen bemutatkozott a két első bálozó is, majd a regös cserkészek gyönyörű palotással kápráztatták el a vendégeket. Ezt követően az Árpád Akadémia vezetősége átadta kitüntetéseit Farkas Dezsőnek, az Észak-Amerikában élő magyarok szocilógiai kutatásaiért, illetve Jablonkay Péternek is átadták az akadémia kitüntetését az új cserkészkönyvének megjelenése címén.

 

Ugyanakkor a Ladányi pályázat nyertesét, Gyermán Mónikát is díjazták az est folyamán. A bálon a jó hangulatról a Harmónia zenekar gondoskodott, illetve ők biztosították a táncos lábú közönségnek a talp alá valót.

Vasárnap pedig v. Falk Miklós rövid előadásával indult a nap, aztán egyház és demokrácia viszonyáról is szó esett Gyöngy Ádám, Calasanctius ösztöndíjas jóvoltából. Az 56. Magyar Kongresszus  záró nyilatkozat elfogadását követően a szállodában istentiszteletre, illetve a Szent Imre templomban pedig szentmisére került sor.

 

Ahogy az előző években is, sikerrel szolgálta a rendezvény az amerikai és egyben összmagyarságot is, úgy azzal a bizalommal tekintünk a jövőbe, hogy ez a konferencia így tud még sok éven át fennmaradni és szolgálatot betölteni.

Pethő Krisztina, Clevelandi Körösi Csoma ösztöndíjas