Kategóriák
2018 2018

58. Magyar Kongresszus – Tradíciók a megújulás jegyében

58. alkalommal rendezték meg Clevelandben a Magyar Kongresszust (2018 Nov.23-24)

1960 óta minden évben az amerikai magyarok által is kedvelt hálaadási ünnep, a Thanksgiving hétvégéjén rendezik meg Clevelandben a kétnapos Magyar Kongresszust. Régen, amikor még a mostaninál is több magyar élt a városban, azért választották ezt az időpontot, mert sokan ilyenkor jöttek haza családot látogatni, s örömmel vettek részt az előadásokkal, művész esttel, kiállításokkal és egyéb programokkal zajló eseményen. A közösség megerősítését célzó kongresszus most is érdekes témákkal és gazdag kínálattal várta az érdeklődőket.

Már a péntek délelőtti megnyitón is sokan voltak a Magyar Kongresszusnak rendszerint helyet adó Hilton Garden Inn belvárosi konferenciatermében, ahol a szervező Magyar Társaság elnöke, Dr. Nádas János nyitotta meg a rendezvényt. Köszöntőjében abbéli reményét fejezte ki, hogy értékes, információkkal teli intellektuális és közösségi élményben lesz részünk, amely után gazdagabban távozunk. Ezt nemcsak a szervezők, vagy azok a meghívott vendégek tapasztalhatták meg, akik a teljes programsorozaton részt tudtak venni, hanem azok is, akik egy-egy eseményre jutottak el. Bár a kongresszus előadásai mind ingyenesen látogathatók, érthető módon most is a könnyedebb, szórakoztatóbb témák vonzották jobban a helyieket.

Ilyen volt például a hagyományos péntek délutáni Erdélyi Találkozó, amelyen bemutatkoztak a művészest fellépői, Balla Zsuzsánna zongoraművész és Balla Sándor bariton. Míg itt a hétköznapi, közvetlenebb oldalukról ismerhette meg őket a közönség, este a professzionális előadóművészeti képességeikről tettek tanúbizonyságot. A szimpatikus testvérpár mesélt az erdélyi származásukról, a hagyományőrzésről, a gyereknevelésről, valamint a zenéhez, illetve az egymáshoz való viszonyukról. Sándor otthon maradt, és magánénekesként különböző operatársulatok, kórusok produkcióiban vesz részt, nővére pedig Detroitban él, zenetanárként dolgozik, továbbá a helyi katolikus egyház zenei vezetője. Mindketten rendszeres fellépők a nemzetközi koncerttermekben, Zsuzsánna visszatérő művésze a Magyar Kongresszusnak is. Sokan személyesen gratuláltak neki a kongresszust záró bálon, ahol a diaszpórában végzett munkássága elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át Dr. Bencsik Zita chicagói főkonzultól. Az Erdélyi Találkozó idén is ételkóstolóval ért véget. A Bocskai Rádió szerkesztő-műsorvezetője, Csibi Lóránd előadása után, amely az erdélyi hoki történetét mutatta be, a rádió munkatársa, Simon-Benedek Zsuzsanna tálalta fel csinos székely népviseletben az ínycsiklandó menüt: a kocsonyát, illetve a sajtos-kolbászos rakott puliszkát, kovászos uborkával és tejföllel kínálva. Repetáért sorban állós sikert aratott a főztje, amelynek recepjét szívesen megosztotta a kíváncsiskodókkal.

Az első napi előadások főként a vallásfilozófia jegyében zajlottak. Dr. Hoványi Márton A hit lemorzsolódása címmel tartott nyitó prezentációja az 58. Magyar Kongresszus legkiemelkedőbb eseménye volt, amely magasra tette az elvárásainkat. A Yale Divinity School vendégoktatójaként dolgozó fiatal katolikus teológus és irodalmár három fogalom – a héber ámen, a görög pisztisz és a latin fides – eredet- és kultúrtörténete alapján járta körbe a hit kérdését, s jutott el az eszkatológiai megközelítésen át az aktuális közéleti kérdésekig. Bonyolult és érzékeny témát feszegetett, a széles körű tájékozottságát megalapozó óriási tudásanyagot mozgósítva, mégis lehetséges utakat jelölt ki a hit megújításával kapcsolatban. Gondolatébresztő előadása mind az istenkereső közösség, mind az egyén szempontjából reménykeltő válaszokat adott korunk identitásválságának problémájára.

P. Balogh László atya, aki pár hónapja érkezett New Jersey-be más nézőpontból közelítette meg a témát. A „liberalizmus” fogalmát a protestáns vallási közösségek és a katolikus egyház viszonyában értelmezte újra, majd az egyházi dogmatizmus keretein belüli megújulás, a szakralitáshoz való visszatérés, „az élő hit” lehetséges formáit fejtegette.

Míg a pénteki napot a BUSHO rövidfilmfesztivál díjnyertes alkotásait bemutató filmvetítések keretezték, délben megnyíltak a kiállítások is. Hogy mennyien vásároltak a népi kerámiákból, hagyatéki festményekből, terítőkből, magyaros emléktárgyakból, könyvekből vagy Bogárdy Imre akvarelljeiből, azt nem tudom, de jóleső érzés volt az igényes kézműves ereklyék között nézgelődni. Tarkányi Leitgeb Edina babáit végre közelről is megcsodálhattam, s egy rögtönzött mini-riport keretében a történetükről is megtudtam néhány dolgot. Négy éve készülnek Edina műhelyében, ahol mindent ő maga tervez, készít és varr. Körülbelül hatvan baba született meg idáig, egy részük rendelésre, a legtöbb viszont saját indíttatásból. Az elkészítési idő általában másfél hónap, ezért jellemzően nem eladásra szánja őket. Edina azt mondja, megfizethetetlen a befektetett munka, és inkább saját kedvtelésből csinálja. Egy mesekönyv kapcsán született meg az ötlet, amelynek szereplőit „életre akarta kelteni”. Közben érkeztek rendelések is, de számos új ihlet is érte, sőt még három családtagot is megörökített. Otthon külön szobában tartja a babákat, s még az adventi koszorúja is négy saját angyalból áll. Az is kiderült, hogy a készülő bábok is képesek alakítani a karakterüket. (Nem mindegy, hogy hímzett vagy gombszemű készül-e.) Úgy képzelem azt a szobát, mint egy varázserdőt, ahol éjszaka nagy mulatságot tartanak a lakók: a huszár, a magyar babák, Ludas Matyi, a Mikulás, az elfek, ördögök, méhecskék, a néger baba, a bohóc, a tündérek és mások – ahová alkalomadtán szívesen becsatlakoznánk.

Az idei kongresszus újdonságaként a filmvetítés, az egyik leglátogatottabb és legkedveltebb program volt. A jövőre 15 éves budapesti rövidfilmfesztivál, a BUSHO igazgatója, Gábeli Tamás személyesen is részt vett az eseményen, és felvezetőiben értékes információkkal szolgált. A válogatás nemcsak a legújabb magyar alkotásokat, hanem az elmúlt évek emblematikus kisfilmjeit is bemutatta. Délelőtt „no dialog” rövideket láthattunk, délután a „serious part” blokkal folytatódott a program, amelyben négy fesztiválnyertes rövidfilmet nézhettünk meg az immár zsúfolásig megtelt teremben.

Az első napot lezáró Irodalom és művészest hagyományosan a helyi fiatalok fellépésével kezdődött. Németh Áron Erie-ből érkezett, és Petőfi Sándor Szülőföldemen versét mondta el magabiztosan, majd Krasznai Ráhel Radnóti Miklós Nem tudhatom… című költeményét szavalta átéléssel. A Balla-testvérek Összetartozás című dalcsokor-összeállítása a szülőföld emlékét idéző népdalokkal indult, majd Puccini, Donizetti, Verdi és más szerzők ismert opera áriái után A csitári hegyek alatt… közös éneklésében oldódott fel. A program utáni fogadáson kiállították az idei Ladányi Művészeti Alapítvány által kiírt versenyre beérkezett pályamunkákat, amelyet Szentkirályi Júlia nyert meg a vegyes technikával készített, batikolt hatású fantáziaképével. Somogyi Ferenc második díjat nyert alkotásai voltak még meggyőzőek számomra, önkifejező portréi nemcsak a művészettörténeti jártasságát, hanem a kreativitását is tükrözik.

A szombati nap előadásai gazdaságpolitika és politikatörténet témájában zajlottak, részben angol nyelven. Németh Iván sok érdekes információval szolgált A szocialista Magyarország és a külföldi terrorszervezetek közötti együttműködés című előadásában. A washingtoni székhelyű Atlantik Tanácsnál dolgozó Juhos Anna, valamint később Virág Fanni igyekeztek a nagyközönség számára is közelebb hozni az amerikai-magyar gazdasági együttműködések rendszerét. A témában rendezett kerekasztal-beszélgetés azonban Dömötörffy Zsolt moderátori közreműködésével több oldalról is megvilágította a kérdést. Főként Bencsik Zita főkonzul asszonytól tudtunk meg fontos tényeket a Magyarország és Amerika, ezen belül is Indiana, valamint Ohio államok közötti gazdasági kapcsolatokról, egyetemi együttműködésekről, kölcsönös befektetésekről.

Számomra a legkülönösebb program a szombati kongresszusi ebéd volt, amelynek a végén Marion Smith előadását hallgattuk meg Az évszázad konfliktusa: a kommunizmus és a civilizáció harca címmel. A felesége révén magyar kapcsolatokkal is rendelkező civil közösségi vezető számos egyesület tagja, egyben a témát kutató szakember, aki a kommunizmus áldozataira emlékező bizottság alapító igazgatója, s fő célkitűzése egy emlékmúzeum megnyitása Washingtonban. Beszédében részletesen elemezte a totalitárius diktatúrák működését és a Marx-i utópisztikus idealizmus gyakorlatban megvalósult borzalmait, tényekkel és számokkal alátámasztva, hogy még ma is mennyien élnek kommunista elnyomás alatt. Az alapvető emberi szabadságösztön és –jog nevében érvelt a baloldali szocialista rendszerek ellen, amelyek véleménye szerint ma erősebbek, kiterjedtebbek és befolyásosabbak, mint a második világháború utáni időszakban. Figyelmeztetett arra a veszélyre, ahogy ezek a zárt rendszerű államok bevásárolják magukat a nyugati civilizáció gazdasági rendszereibe, médiaközpontokba, egyetemekre, lerombolva és veszélyeztetve kultúránk egészét. A világpolitikai érdekszövetségek irányította helyzetben egyetlen megoldást és feladatot lát: ha minél több ember szerez tudomást a kommunizmus máig romboló hatásairól. Ezért is tartja fontosnak, hogy azok, akik átélték a kommunizmus borzalmait, meséljenek a történeteikről, és legyen egy múzeum, amely mementóként hírt ad minderről. (A támogatásokat az alapítvány honlapján található számlaszámon várják: https://www.victimsofcommunism.org/.)

Az 58. Magyar Kongresszust lezáró Magyar Bál most is az elsőbálozók nyitótáncával kezdődött. Három lányt mutatott be a báli közösségnek az édesapjuk, akik partnereikkel palotást és keringőt táncoltak. A vacsorát követően a vendégeket az est díszvendége, Dr. Szabó László washingtoni nagykövet köszöntötte, majd Bencsik Zita főkonzulasszony ünnepi beszéde után a díjátadók következtek. Az eddig említetteken kívül az Árpád Akadémia kitüntetését, az Árpád Szövetség-érmet Szentkirályi Pál kapta a magyarságért végzett kiemelkedő közösségi tevékenységéért. A Harmonia zenekar aztán hajnalig húzta a báli muzsikát. Jövőre, az 59. Magyar Kongresszuson ismét találkozunk.

Szerző: Miklós Melánia, a Bocskai Rádió Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa

Kategóriák
2018 2018 Archívum Körlevelek

Az LVIII. (58.) Magyar Kongresszus – Téma: „Még nem elég…”

A Magyar Kongresszust November 23-24 közt tartjuk meg, a már hagyományos Magyar Bállal, Disz ebéddel, Irodalmi és Művész Esttel és a Ladányi Művészeti kiállítással. Szeretettel várjuk és hívjuk magyar testvéreinket, jöjjenek el, ismerjük meg egymás véleményét, építsük a magyar közösségünket.
– Dr. Nádas János

Kongresszusi téma

2018 Magyar Kongresszus témáját Váci Mihály verséből „Még nem elég” emeltük ki:

„…Nem elég a célt látni, járható útja kell!
Nem elég útra lelni, az úton menni kell!…
Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell!
És nem elég akarni, De tenni, tenni kell…”

Díszvendégünk

Díszvendégünk Smith Marion, a Budapesti Common Sense Society alapító elnöke. Az elmúlt évek során több vitát, panelbeszélgetést, konferenciát, előadást, nyári akadémiát és filmvetítést szervezett Magyarországon. Az egyesület célja, megadni a lehetőséget nyílt és őszinte eszmecserékre. A remény ez által az, hogy megalapozza a polgári vezetés és a felelősségteljes szabadság eszméjét. Változó történelmi jelentőségű időszak elé tekinthetünk, úgy a Kárpátmedencében, mint az Egyesült Államokban, ahol ezek az eszmék nélkülözhetetlenek.

 

 

Erkölcsi elvek egy liberális társadalomban

Mezei András Atya, Szent Imre templom plébánosa, tervezett előadása: “Erkölcsi elvek egy liberális társadalomban,” majd lehetőség
nyílik kérdés felet eszmecserére. Ugyanakkor teljesen új programot is szervezünk, sikerült Bencsik Zita, Chicagói Főkonzul közbejárásával, meghívni a BuSho Nemzetközi Rövidfilmfesztivál igazgatóját, Gábeli Tamást, a fesztivált szervező Gombolyag Alapítvány elnökét. Tamás, kérésünkre az elmúlt évek nyertes, magyar nyelvű filmeket bemutatja és alkalmat ad a filmekkel kapcsolatos eszmecserére, és az elnyert díjazás kiértékelésére.

 

További információ a letölthető PDF-ben található